Kicsit rövid lett, de azért remélem tetszik. Nem sokat változtattam rajta, de nekem így jobban tetszik. Nos, jó szórakozást hozzá, és írjatok kommenteket!
Tegnap eldöntöttem, hogy meglátogatom a családom. Legfőképpen Edward kedvessége, Alice csacsogása, és Emmett viccelődései hiányoztak. Esme 9 éve is zokogva- amennyiben a vámpírok tudnak zokogni- engedett el világ körüli utamra. Én vagyok a kedvenc örökbefogadott gyermeke. Egyszer elárulta nekem. Szerencse, hogy vámpírmemóriám van, és emlékszem az ötven évvel ezelőtti dolgokra.
Igen, vámpírmemória. Tudom, meghökkentő, de félvér vagyok. Vagyis félig vámpír, félig alakváltó. Tehát egy cuki, krémszínű, marha nagy rókává tudok változni.
A bőröm fehér, de nem annyira, mint a vámpíroknak. A szemem sem olyan (hanem zöldes kék). Annyiban, hasonlít, hogy ha szomjas vagyok sötétebb lesz. Ver a szívem, és vér folyik az ereimben. Bár ezt a vámpírok nem kívánják. Egyik faj számára sem vagyok „büdös”. Vannak emberi szükségleteim, és maximum fél óráig bírom levegő nélkül. Úgy nézek ki, mint egy ember, de sokkal strapabíróbb a testem, mint az övék. (Még mesizek is, úgyhogy lehet gyerekem.)
Nemrég hírt kaptam Alicetől, hogy Edward bátyám szerelmes lett egy emberlányba. Állítólag emberhez képest nagyon szép, és kedves is. Alice szerint egy picit zárkózott, de hozzá képest ki nem az?
Nos, mivel sejtelmem szerint Bella, az emberlány is a családi házunkban lesz, úgy terveztem, hogy előbb elmegyek vadászni, és csak azután indulok haza. Sajnos hegyi oroszlánt nem találtam, egy grizzlyre fájt a fogam.
Épp egy grizzlyt szívtam, mikor megakadt a szemem egy óriási árnyékon. Feljebb emeltem a fejemet, és egy legalább 2 méter magas, fekete medveszerű farkassal néztem farkasszemet. Hihetetlenül nyugodt, és fegyelmezett volt, ami nagyon meglepett. Edward elmondása szerint a farkasok fegyelmezetlen, gyerekes bagázs, akiket a harc éltet.
Megdermedtem, ahogy három másik farkas is előlépett a sűrű erdőből. Ők nem voltak olyan fegyelmezettek, mint az első. Dühös, gyilkoló szemmel méregettek, és morogtak rám.
- Na ide figyeljetek fiúk! Én sem bántalak titeket, ti sem engem, jó?- próbáltam határozott lenni, de nem sikerült túlságosan. Az egyik farkas felém támadt, hátraugrottam az ijedtségtől.
Nem vagyok valami harcos típus. Igaz, hogy egyszer húsz vámpírt is megöltem, de az azért volt, mert Aro feldühített. Úgy beszélt Edwardról, mint egy fegyverről, gúnyolta Luciant, a nevelt fiamat. Rátámadtam, de csak a testőrsége harmadát sikerült a földdel egyenlővé tennem.
A nagy, fekete leállította a kisebbiket. Óriási, sötét barna, szinte fekete szeme bocsánatkérően kereste a tekintetem. Én csak megszeppenve álltam egy helyben, és vártam, hogy történjen valami.
Nem kellett sokáig várnom. Az első farkas, aki a vezetőnek bizonyult, eltűnt a bokrok közt, majd emberként jött vissza. Kicsit furcsán éreztem magam, mert míg a pasas átalakult, a többiek körbevettek.
- A nevem Sam Uley.- mutatkozott be.
- Emily Cullen.- nyújtottam a kezemet felé. Vette a lapot, úgyhogy kezet ráztunk. Apró mosolyt fedeztem fel az arcán.
Sam Uley átlagos indián férfinak nézett ki, azon kívül, hogy tele volt izommal. Rozsdabarna bőr, sötét barna szemek, fekete haj.
- Igen, tudjuk. Pont ezért jöttünk. Vagyis… Öhm… Megtudod, ha velünk jössz.- vágta rá, talán kicsit gyorsabban, mint gondolta.
- Jó… Veletek megyek.- csak nem lehet olyan rossz. Remélhetőleg nem fognak feldarabolni és elégetni, és remélhetőleg nem bántanak semmi más formában. Na és persze, remélhetőleg lesz náluk süti…
Sam előrement, és úgy vezetett valahova. A többi farkas- még mindig farkas alakban- követtek minket. Erdőn, hegyen, bokron, mindenen keresztül egy kedves, verandás házhoz érkeztünk.
Egy lány már várta őket a verandán. Ragyogó mosoly ült az arcára, ahogy meglátta a fiúkat. Lerohant a lépcsőn, egyenesen Sam karjaiba. Milyen szép pár… Jézus! Most vettem csak észre… egy heg… a lány… arcán. Ez… nekem már sok!
- Emily igaz?- kérdezte és felém fordult. Helyeslően bólintottam.- Én is Emily.- mutatkozott be. Aztán megfogta a kezem, és betessékelt a házba.
Ahogy beléptem az ajtón, hideg márványkarok szoros ölelését éreztem magam körül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése